Kertváros | Freiburg-Haslach
A Freiburg-Haslachi kertvárosról:
1914 és 1928 között épült fel egy tortacikkely formájú területen, melynek csúcsát az építkezés közben kiépített vasútvonal levágta, így nem tudott teljessé válni a városépítészeti terv. Építésekor a terület a város határán kívül fekvő mezők közepén helyezkedett el, mára Freiburg földrajzi középpontjától mindössze pár száz méterre van, és szerves része Haslach városrésznek. Az építést egy nonprofit építőszövetkezet végezte. Az egészséges környezetben a bérlakásokat alapvetően a munkásság, a kispénzű kézművesek és városi alkalmazottak családjainak szánták.
A Howard-i kertvárosépítési eszme alapján egy önellátó, teljesértékű kisvárost terveztek, ahol a kertekben zöldséget, gyümölcsöt termeszthettek, kisállatokat tarthattak a lakók, de gondoskodtak az orvosi ellátásról és voltak üzletek, pékség, hentes is. Az utcarendszer végleges tervét csak az első házak felépítése után dolgozták ki. A háromszög formájú területet enyhén ívelő utcák osztják sávokra, melyeket a szélesebb részen három, az elkeskenyedő részen pedig egyetlen sugárirányú utca oszt tömbökre. Az utcák, közterületek jóval kisebb léptékűek, mint ami Wekerlére jellemző, igazi főtere sincs, hiszen az eredeti terveken szereplő elképzelés nem tudott maradéktalanul megvalósulni. A tervezett központi tér helyén lévő üres területet egy sportpálya és egy kis park játszótérrel foglalják el. Közterületi fasorokat is csak az 1926 és 1928 között felépített manzard-tetős, neobarokk stílusú épületek közötti axisban találunk.
About the Freiburg-Haslach Garden City
The Freiburg-Haslach garden-city was developed between 1914 and 1928 on a wedge-shaped site. During construction, a newly built railway line cut through the tip of the area, preventing the completion of the original urban plan. The site lay on the outskirts of Freiburg, surrounded by open fields-today it is close to the city's geographic centre and has become an integral part of the Haslach district. The project was carried out by a non-profit building cooperative. The rental homes were intended for working-class families, low-income artisans, and city employees, offering healthy living conditions.
Inspired by Ebenezer Howard’s garden city principles, the plan envisioned a self-sufficient community with garden plots, livestock, medical services, shops, a bakery, a butcher. The final street layout was only designed after the first houses were completed. The triangular site was divided by gently curving streets: on the broader side, three radial streets define the blocks, while on the narrower end, only one does. Unlike Wekerle, the streets and public spaces are on a smaller scale, and there is no true central square-since the originally planned civic centre could not be fully realised. In its place, a sports field and a park now occupy the space. Tree-lined avenues only appear in the axis between the mansard-roofed, neo-Baroque buildings constructed between 1926 and 1928.
Összesen 7-féle típusépület tervét dolgozta ki 4 építész. A telep legjellemzőbb épülettípusa az enyhén íves sorház, melyben eredetileg 3, manapság a tetőterek beépítésével 4 szintes lakások vannak. A házsorokat mindkét oldalon azonos mélységű kertek övezik. A szinteket viszonylag keskeny és meredek falépcsők kötik össze, mint az angol sorházak esetén. A helyiségek ezekben az összességében nagyobb alapterületű lakásokban sem óriásiak, a lakás központi helyisége itt is a földszinten elhelyezett konyha-étkező. Nagy különbség a mi wekerletelepi típusházainkhoz képest, hogy itt minden ház alatt pince van. A sorházak emeletes tömegéhez a kert felé eredetileg egy kis földszintes építmény kapcsolódott, fedett-nyitott bejárattal, melyből a WC-helyiség nyílt, mögötte pedig tyúkól volt. A háború után ezek átalakításával egy zárt közlekedőt és fürdőszobát alakítottak ki, mivel a lakások itt is fürdőszobák nélkül épültek eredetileg. (Ezeket a kis toldalékokat a korabeli kritikusok méltatlannak ítélték a telep megjelenéséhez.) A padlásterek itt is üresek voltak, azonban a legtöbb típusépületen eredetileg is voltak kiemelt ablakok, az oromfalakon zsalugáteres ablakok. Ezek megkönnyítették a tetőterek beépítésekor az építészeti zűrzavar elkerülését, újólag csak tetősíkablakok beépítését engedélyezték.
A kertváros 1986 óta védett, mint kulturális műemlék (kulturdenkmal).
In total, four architects designed seven different types of buildings. The most characteristic of these is the slightly curved row house type, originally with three floors, now extended to four by attic conversions. Each row is flanked by gardens of equal depth on both sides. The floors are connected by narrow and steep wooden stairs, similar to those found in British terraced houses. Even in these relatively spacious homes, the rooms are not particularly large-the kitchen-dining room on the ground floor remains the heart of the home. A major difference from the row houses in Budapest’s Wekerle estate is that each house and flat here has a cellar. Originally, the back of each row house featured a small single-storey annex with a covered entrance, containing the WC and a chicken coop behind it. After the war, these were converted into enclosed corridors with bathrooms, as the homes were built without bathrooms at the time. (These extensions were criticised by contemporary commentators as degrading the overall aesthetic.) Although the attics were originally unused, many of the house types included raised dormer windows and shuttered windows in the gable walls, which later helped maintain architectural coherence when the attics were eventually converted. Only skylights were permitted during these modifications.
Since 1986, the garden-city has been listed as a protected cultural monument (Kulturdenkmal).
