Podkowa Leśna, a legnagyobb lengyel kertváros

A XX. század fordulóját követően, az Angliából indult kertváros-építészeti mozgalom egész Európára, később a világ más részeire is nagy hatást gyakorolt. Így nem csoda, hogy lengyel földön is nagyon hamar felfigyeltek rá, nemcsak építészek és várostervezéssel foglalkozó szakemberek, de például a Varsói Higiéniai Társaság elnöke, Dr. Władysław Dobrzyński is. Ő és kollégái egy új tudományág felismerése – az egészséges város mint szociális gyógyszer – felől közelítve találtak rá az új ideára. Az elnök a helyszínen tanulmányozta a gyakorlati megvalósulást és tapasztalatairól rendszeresen beszámolt a korabeli sajtóban. Sir Ebenezer Howarddal is személyes kapcsolatba került, melynek köszönhetően már 1910-ben nagy kiállítást rendeztek Varsóban, melyet továbbiak követtek az országban. Az építészek közül Tadeusz Tołwiński nevét kell megemlíteni, aki az első építészeti, várostervezési szakmai összefoglalóját írta meg az angol példának, fotókkal és tervekkel illusztráltan. Fiatal építészként megnyerte az első lengyel kertváros tervezésére kiírt pályázatot is (a Varsó melletti Ząbki, 1912.).

Lengyelországban is, a kontinentális Európa más országaival egy időben zajlott a kertvárosi modell adaptálása, saját kulturális tradícióiknak megfelelően. További városok terveit készítették elő, azonban az I. világháború és az azt követő pusztulás megakadályozta ezek felépítését. De a 20-as 30-as évek új, független Lengyelországában ismét lendületet vett a kertvárosok alapítása, mely egészen a következő háború kitöréséig reneszánszát élte. 9 várost építettek fel a howard-i elvek alapján, mind közül a legnagyobb Podkowa Leśna, mely ma is őrzi alapítói törekvéseit.

A fejlesztésnek kiszemelt terület Varsó közelében található, eredetileg Stanisław Lilpop erdős vadászterülete volt vadászházával és kastélyával. 1925 tavaszán a föld tulajdonosa egy bank, az Elektromos Művek és az Elektromos Elővárosi Vasúttársaság egy-egy képviselőjével közösen megalakították a beruházó céget, melynek célja az új település kiépítése volt a telkek parcellázásával. A városépítészeti tervek elkészítését Antoni Jawornicki – jó nevű, gyakorlott – építészre bízták, aki korábban már részt vett egy másik lengyel kertváros tervezésében is. Tervében a természeti adottságokat a meglévő vizeket és utakat egyesítette az eredeti angol modellt megidéző sugaras-gyűrűs utcahálózattal. Meghatározta a minimális telekméretet (2000 m²), a földhasználatot és az építési előírásokat, valamint a szükséges városi funkciók helyét is kijelölte. A gyűrűs utak centrumába került a városközpont, a templom telkével, a lecsapolt vizes területeken pedig a várost körbeölelő erdősávot alakított ki. Ennek egy kiszélesedő nyúlványa a városi park, amelynek közepén a Sport Club-Kaszinó épülete is áll. Podkowa Leśna magyarul erdőpatkót jelent, mely az eredeti tervet megnézve azonnal érthetővé teszi a névválasztást.

A település hosszanti tengelyében futó első lengyel elektromos elővárosi vasút 1927-re készült el, és tökéletes közlekedési kapcsolatot jelentett a fővárossal. Átadása után nagy léptékben gyorsult fel a parcellák értékesítése és beépítésük. A telkek magántulajdonba kerültek, elsősorban a tehetősebb arisztokrata és polgári réteg, valamint művészek vásárolták meg őket, sokan kezdetben csak nyári rezidenciájuk számára, később végleges otthonuknak. A felépített házak építészeti stílusa is többféle ízlést tükröz, tulajdonosuk habitusának megfelelően. Mégis ezek 3 jellemző csoportba sorolhatóak. Vannak a területen eredetileg álló néhány faház nyomán épített, a tradicionális lengyel fa építészetet megidéző villák, mint Lilpop nyári rezidenciája, a Villa Aida. A második csoportba a XX. század elején nagy népszerűségnek örvendő, egykori vidéki kisnemesi kúriákat, kis-kastélyokat újraértelmező épületek tartoznak. És megjelenik a 30-as, 40-es évek modern építészete is, a finom díszítőelemeket alkalmazó art deco stílusban.

A Kertváros Barátainak Társasága 1930-tól képviselte a lakók érdekeit, gyakorlatilag önkormányzatként működött. A II. világháború után itt is hasonló fejlemények zajlottak mint Wekerletelepen, a civil szervezeteket feloszlatták, a fejlődés megállt. Ekkora azonban még csak a telkek alig több mint fele épült be. Csak a 80-as években kezdődött ismét az üres telkek értékesítése és beépítésük. Ugyan 1981 óta Podkowa Leśna épített és természeti környezete védettséget élvez, ez az új épületek építészeti minőségén nem mindig érhető tetten. Jelenleg közel 3500 lakosa van a városnak, amely hatalmas – 1100 hektár, melyből 660 hektár erdő – területen terül el. (Összehasonlításul: Wekerletelep nagyjából 170 hektár)

Podkowa Leśna tipikus példája a lengyel kertváros-építési mozgalomban megvalósult településeknek, jól mutatja az eredeti howard-i koncepcióhoz kötődő és az attól jelentősen különböző sajátosságokat is. Mindenekelőtt ezek az új városok összefüggő, nagy erdős területeken jöttek létre, melyek jellemzően egy-egy arisztokrata birtokai voltak. Másodszor nem kötődtek az iparhoz, a gazdasági vérkeringéshez. Így jellemzően a megcélzott lakóközönség sem a munkásság soraiból, hanem a felsőbb társadalmi csoportokból került ki. Az építési, értékesítési és működtetési rendszer is az egy kézben összefogotthoz képest egyedi volt, a magántulajdonon alapult. Ugyanakkor az egyik legfontosabb elv, a jó közlekedés biztosítása a kertváros és a nagyváros között mindenütt központi szerepet töltött be, sőt sok esetben az elővárosi vasutak nagyban befolyásolták a tágabb környezet fejlődését is. Ennek is köszönhetően vált a lengyel kertvárosok hirdetésének mottójává: Élj vidéken – dolgozz a városban!

Ha magyar párhuzamot kívánunk találni, sokkal inkább juthat eszünkbe a mátyásföldi villa-telep, mint Wekerletelep. Kialakulása, története, akár az alapítók, lakók társadalmi helyzetét, akár az építészeti és földhasználati koncepciót, akár a tömegközlekedési kapcsolatot biztosító HÉV-et tekintjük, kísértetiesen emlékeztet a lengyel kertvárosok sajátosságaira. Csak ez még régebbi múltra tekint vissza (1888), igaz itt még nem tudatosan alkalmazták a kertváros-építési elveket.

A lengyel példák, köztük a személyesen megismert Podkowa Leśna nekünk wekerleieknek abból a szempontból fontos igazán, hogy felismerjük: az azonos elvi gyökerekből táplálkozó, de az eltérő kulturális és történelmi szituációban sajátos nemzeti jelleget öltő kertvárosok különbözőségeik ellenére egy dologban megegyeznek. A mai napig jól működnek, egészséges életfeltételeket biztosítanak lakóiknak, sőt inspiráló zálogai a különleges közösségi életnek.

Nagy Attila